Állítólag minden jó történet egy halottal kezdődik. - Férgek szimfóniája

 Hiron Ennes korábban megjelent, Pióca című könyvéről annak idején ezt nyilatkoztam: "Összességében egy nagyon egyedi könyvről beszélhetünk a Pióca esetében, ahol leginkább az írás milyensége hozza el annak sikerét. Azoknak is nagy meglepetést okozhat, akik szeretik, ha egy könyv nem feltétlenül sorolható be egy konkrét zsáner alá." Ezután a különleges élmény után nem volt kérdés, hogy amint megjelenik magyarul a második kötete is, akkor én azt majd olvasni szeretném. Így nagyon örültem, amikor megjelent ezzel a gyönyörű borítóval a Férgek szimfóniája.

Író: 
Hiron Ennes
Cím: Férgek szimfóniája
Kiadó: Agave
Oldalszám: 480
Eredeti ár: 6980
Fülszöveg: Egy kártevő elpusztítására küldték. Helyette egy szörnyeteggel találta szemben magát.

Legyetek üdvözölve Tiliard dekadens és halálos városában! Egy metropoliszban, melyet egy ősi fa tönkjéből vájtak ki: lombozatában a társadalom elkényeztetett elitje mérgező parfümökkel torzítja el a többiek elméjét, gyökerei között pedig kártevőirtók csapatai vadásznak hátborzongató teremtményekre, melyek nem csak különösek, de gyakran egészen veszélyesek is.

Ebben a bonyolult, kaotikus városban Guy Moulène kártevőirtót egyetlen egyszerű cél mozgatja: meg akarja akadályozni, hogy a húga is adósként élje le az életét. Az ő érdekében bármilyen munkát elvállal, legutóbbi prédája viszont merőben különbözik az eddigiektől: egy szépségre éhes, sárkányméretű százlábú, melynek halálos a mérge, és mohón falja a műalkotásokat. Ahogy a gigantikus féreg a csatornáktól az operaházig megemészti Tiliardot, mérge átalakítja a város jövőjét.

Épeszű ember nem eredne a lény nyomába. Guy-nek azonban nincs más választása.

Hiron Ennes, a Pióca díjnyertes szerzőjének várva várt második regénye nem puszta szörnyvadászat: a Férgek szimfóniája groteszk, sötét fantasztikum, amely társadalmi rétegeket, korrupt hatalmat, valamint a szépség és romlás felforgató kapcsolatát vizsgálja.
 Többszálon fut a cselekmény, több személy ténykedését is nyomonkövethetjük Tiliard furcsa városában. Ebben a világban a szagoknak, illatoknak, mérgeknek és a különös lényeknek: óriás kártevőknek, szelvényezett férgeknek nagy szerepük van. Guy kártevőirtóként dolgozik itt, legfőbb célja, hogy megóvja kishúgát, akit végtére is egyedül, társai segítségével nevel. A problémát az hozza el, amikor egy óriás százlábúszerű lény elkezdi a gazdagok műalkotásait célbavenni. Természetesen hamar rá kell ébredniük, hogy ez az egész jóval túlmutat az alap feladatellátásokon. A társadalmi szintek közötti különbségeknek mélyen meghatározó szerepe van mindebben.
 
 Ennek a történetnek az egyedisége sem vitatható. Olyan világot teremt Hiron, melyhez foghatót máshol nem igen tapasztalhatunk. Nagyon izgalmas az, hogy hogyan elevenedik meg ez a "fülledt", különböző szagokkal, illatokkal teli világ számunkra úgy, hogy igazából közben csak szimplán papírlapokat olvasunk a könyben. Így, hogy eltelt egy kis idő az olvasása óta, leginkább ez az atmoszféra az, ami megmaradt bennem.

 Néhol azonban nagyon nehéz követni az eseményeket, hogy pontosan mi miért történik éppen, ha az ember nem tud 100%-osan odakoncentrálni. Gyakran kaptam magam azon, hogy fogalmam nincs, mi is történik, vagy hogy ki hová kapcsolódik a történetben. Aztán ez már egy kicsit a végére jobban tisztult, amikoris már kezdtem sejteni a turpisságot a háttérben, hogy mi is a valós célja az írónak ezekkel a karakterekkel.

 Összességében tehát egy egyedi, de olyan kötet a Férgek szimfóniája, mely megosztó lehet az olvasók számára. Azok akik szeretik a furcsa hangulatú, tömegnek egyáltalán nem nevezhető könyveket, melyben még a kitekert színdaraboknak, azok történeteinek megírásának is szerepe van, meg fogják találni ebben is a számításaikat. Bár a világ is furcsa, mégis sok mindenben összecseng a mi, valós társadalmunkkal, így gondolkodásra ösztönző momentumokból sem lesz hiány, ha az olvasása mellett döntesz.

Értékelés:   
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.

0 Megjegyzések