Csak akkor töltődhet fel valaki, ha annyit kap vissza, mint amennyit ad - A ​tarot-kávézó

 A Tarot-kávézó egyértelműen a borítójával hívta fel a figyelmet magára. Nagyon cosy vibe-ja van, valamint ismét egy keleti származású író tollából származik, akiktől az idei évben számos szuper történetet olvashattam. Ez a kötet pedig ezzel a tarot kártya koncepcióval még csavar egyet a felépítésen.

Cím: A ​tarot-kávézó

Író: Mun Hjedzsong

Kiadó: Athenaeum

Oldalszám: 304

Eredeti ár: 5999

Fülszöveg: Sin Szerjon élete a történetek körül forog. Nap mint nap rengeteg ember keresi fel régimódi asztalkáját egy hívogató kis kávézóban, hogy megossza vele az életét és választ kapjon a problémáira, a fiatal nő ugyanis tarot-kártyát vet. Amikor azonban érkezik egy titokzatos megkeresés, Szerjon élete felfordul: rájön, hogy ahhoz, hogy másokon segíthessen, először a saját életének kérdéseire kell válaszolnia.

A könyv az olvasót is belső utazásra hívja: inspiráló, megható történet önmagunk megtalálásáról, belső erőről és arról, hogy az álmaink nem véletlenül születnek meg bennünk.

 A történetben Szerjon életébe kapunk betekintést. Egy kávézóban dolgozik, mégpedig tarot-jósként. Ahogyan az őt választó klienseknek kártyát vet, szépen lassan megismerhetjük az ő működését is. Bár nagyon könnyen látja mások életében a realitásokat, megoldásokat, közben a saját elakadásaival nagyon nehezen néz szembe. Aztán pedig a sors egy különleges lehetőséget sodor elé, valamint új emberek is képbe kerülnek, miközben a múltat próbálja feldolgozni.

 A könyv koncepciója, hogy a fejezetekhez egy-egy tarot-kártya van rendelve, amik szimbolikájában abszolút kapcsolódik azoknak tartalmához. Ez szerintem végig jól működött, és nagyon történethű volt. A tarot, vagy egyáltalán a jóslás nem a világom része, de nem is szeretett volna erről az író meggyőzni. Izgalmas volt laikusként is megvizsgálni ezt, és a tarot mondanivalóját. Külön tetszett az, hogy a kártyákkal nem egy végleges sorsot tárnak a kliensek elé, mindig más-más jöhet ki, hiszen a sorsunk alakítható. Illetve Szerjon hozzáállása is olyan volt, hogy inkább egyfajta kérdésfeltétellel, problémák megfogalmazásával tudja segíteni az elakadásokat.

 A történet fő íve Szerjon fejlődésén volt önismereti szempontból. Nem kell nagy dolgokra és fordulatokra számítani olvasás közben, ugyanis aki erre számít, biztosan csalódni fog. Teljes mértékben életszagú az, ahogyan haladt előre a saját útján. A végkifejlet sem árul zsákbamacskát: nincs 180 fokos fordulat, csak aprónak tűnő lépések, amik igazán fontosak az életben.

 Összességében tehát elmondható, hogy egy kellemes, megnyugtató és elgondolkodtató könyvet forgathat a kezében az, aki A Tarot-kávézót választja. A történetben bár központi szerepet játszik a szerelem, nem a mostanában szokványos módon teszi azt. Nincsenek túlszexualizált jelenetek: a nemetmondás, lelassulás kérdése is bőven pedzegetve van. Jóleső érzéssel ajánlom egy kis kiszakadáshoz a mindennapi hajtásból, hogy aztán az olvasó is dolgozni tudjon a saját fejlődésén, mint ahogyan Szerjon teszi.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.