A tavalyi év egyik kedvenc fantasy könyve lett számoma A sokaság akarata. Habár egy veszélyes városrészben önvédelmi fegyvernek is lehetne használni az első és a második részt is, de ez egyáltalán nem tartott vissza, mikor elkezdtem olvasni. Vis története megállás nélkül vitt magával, és az utolsó fejezetekben pedig leesett az állam, így nem volt kérdés, hogy azonnal rávetem magam a folytatásra, amint megjelenik.
Író: James Islington
Kiadó: Agave Könyvek
Oldalszám: 192
Eredeti ár: 9980
Fülszöveg: Omne trium perfectum.
Ki kell derítenem, hogy mi történt velem, és miért. Ugyanis, ha igaz minden, amit sejteni vélek, akkor én vagyok az egyetlen, aki megállíthatja a közelgő Kataklizmát és a vele járó pusztulást.
A Hierarchia még mindig Catenicusként ünnepel engem, Vis Telimust. Még mindig azt hiszik, hogy ismerik az igazi nevem, és tudják, ki vagyok.
A történtek fényében – és attól tartva, ami ránk vár –, ennek sok jelentősége már nincs.
Megnyertem a Iudiciumot, és ezzel egyszerre veszítettem el mindent, ami fontos volt számomra. És többé már nem csak egy van belőlem. A labirintuson túli ősi gépezet lemásolt három különböző világra: Obiteumban, Luceumban és Resben is létezem. Három különböző testben, három különböző élettel. Bujkálnom kell, küzdenem és politikai játszmákba folynom. Edzenem kell, másokra támaszkodnom és hazudnom. Gyilkolnom és gyógyulnom kell, bizonyítanom újra meg újra.
Szeretnek, gyűlölnek, mégis teljesen magamra maradtam.
A sokaság akaratának a befejezése tipikusan olyan, hogy azonnal szükséged lesz a következő részre, úgy feltüzeli a kíváncsiságodat. Az író olyan fordulatot dob be, amelyre nem számítasz, rengeteg kérdést vet fel benned: vek, mi a fene van itt? vek, mi történt Vissel? vek, most akkor ki az ellenség? De szerencsére A kevesek ereje rögtön ott veszi fel a fonalat, ahol az előző abbamaradt és elkezdi kibontani azokat a nagy talányokat, amiket az előzmény rész ültetett el benned.
Az első rész hangsúlya teljes egészében felkészülésről, tanulásról, az Akadémián történő túlélésről és a végső vizsgáról szólt. A második részben viszont Vis már befejezte a tanulmányait, meg kell találnia a saját útját a való életben. Habár az Akadémián megismert barátai visszatérnek a második könyvben is, nem mindegyikük lesz már annyira hangsúlyosan jelen, mint korábban.
A sokaság akaratában Vis szemszögéből ismerhettük meg a világot, ahol lineárisan haladt a cselekmény. A Kevesek erejében viszont már három különböző szemszöget követhetjük a történetet. Habár nem ugrál a múlt-jelen-jövő között a cselekmény, mégis 3 különböző sztorit kapunk. Az egyik a már jól ismert Catenben játszódik és a Hierarchia politikai konfliktusát bontja ki. A másik egy leigázott világba helyezi a cselekményt. A harmadik pedig egy ősibb, misztikus világba repíti az olvasót. Ez a rész engem egyébként sokáig nem is kötött le, a másik kettőhöz képest elég gyengének és lassúnak éreztem, viszont a végére felzárkózott a többihez és kifejezetten megszerettem. Olvasás közben többször felmerült bennem, hogyan találhatott ki James Islington egy ilyen komplex sztorit és ilyen jól felépített világo(ka)t?
Habár Visnek már nem kell tanulnia, hogy előrébb jusson az Akadémia ranglétráján, de karaktere tovább mélyül ebben a részben. Új kihívások gördülnek elé, többször is választás elé kerül, hogy mi lenne a helyes cselekedet. Szerencsére a mellékszereplők se csak dísznek vannak mellette, mert mindegyikük hozzáad a jelleméhez és a döntéseihez. Persze a cselekményt is előre viszik. Eidhin és Vis kapcsolata tovább mélyül, valamint Diago is ismételten felbukkan.
Habár James Islington rengeteg dolgot ad a második részben, megválaszolva sok kérdést, ami az első részben felmerült az olvasóban mégse látod rögtön a teljes képet. Így egyszerre kielégíti és tovább kínozza a kíváncsiságodat. Sejtettem előre, hogy a Köztársaságban fennálló hatalmi szálakban változás lesz, valamint hogy Visnek aka Catenicusnak ebben szerepe lesz, de volt olyan esemény benne, amire nem számítottam. Ugyanígy a másik 2 történetszálban is voltak várható cselekmények, de mégis tudtak újdonságot is hozni.
Nagyon várom már a folytatást, viszont mielőtt elkezdeném jó lenne újra elolvasni az első két részt, mert már most is volt pár vakfolt, amire nem emlékeztem olyan tisztán, pedig a szerző visszautalt dolgokra, ami az előző részben történtek. De ez számomra nem vont le a könyv értékéből, mert szeretem, amikor korábbi cselekmények új megvilágításba kerülnek.
Nem ajánlom azoknak a könyvet, akik azt várják, hogy Vis ismét eltölt egy szemesztert az Akadémián, illetve azoknak sem, akik nem szeretik az összetett történeteket plusz, ha a szereplőkkel kemény kézzel bánik a szerző. Azoknak viszont nagyon ajánlom, akik szeretik a csavarokat, az akciót és a jól felépített fantasy világokat.
Értékelés
Borító:Üdvözlettel: Uszáma és John.
0 Megjegyzések