Mi vagyunk... Orocsi - Pókember ​– Árnyharcos 1.

 Még sosem olvastam mangát. Viszont eme hiányosságomat most több ízben is pótolni fogom, ugyanis a Kolibri kiadótól 3 is érkezett hozzám. Az első, amivel megpróbálkoztam az nem más, mint a Pókember - Árnyharcos kötet. Reméltem, hogy az ismerős, szeretett karakter majd segít abban, hogy a mangák világába is előszeretettel vessem bele magam a jövőben is. Az viszont biztos, hogy mindig nagyon kíváncsi vagyok az alternatív univerzumokban játszódó Pók-sztorikra.

Cím: Pókember ​– Árnyharcos 1.
Író: Aoki Sogo

Kiadó: Kolibri

Oldalszám: 192

Eredeti ár: 2499

Fülszöveg: A 19. századi, futurisztikus irányba fejlődött Japánban Wilson Fisk, a Vezér magához ragadta a hatalmat. Következő nagy dobásához szüksége van arra a szimbiótára, amit még New Yorkból hozott, ám az idegen lény váratlanul új gazdatestet talált magának: a gyenge fizikumú, de bátor Hjót. A fiú azonban nemcsak szuperképességekre tesz szert a szimbióta által, hanem néhány új barátra is – és az egyikük nem más, mint a barátságos és közkedvelt Pókember! Pókcsapatuk további két taggal kiegészülve lehetőséget kap rá, hogy megállítsák a Vezért, sőt Hjo még talán azt is kiderítheti, mi történt az apjával, aki hosszú ideje eltűnt.

 A történetben Japánban vagyunk, ahol a Pókember a hírhedt Vezér ellen próbál meg ténykedni, akinél egy szimbióta van. Utóbbi elszabadul, és egy új gazdatestet talál magának Hjó személyében. Hjó eléggé beteges, nem éppen a legügyesebb személy. A szimbiótával egyesülve azonban minden megváltozik, hisz új erőre tesz szert. Fejébe veszi, hogy elveszett apja nyomára bukkan bármi áron is. A nyomok alapján pedig nem tud más irányba indulni, neki is a Vezérrel kell, hogy szembenézzen. Természetesen a különböző univerzumokból származó Pókemberek is segítségére vannak ebben az újfajta élethelyzetben.

 Eleinte át kellett állnom arra, hogy hogyan is kell mangát olvasni. Szerencsére a könyv hátuljában (ami nekünk normál esetben az eleje lenne) van egy kis képecske arról, hogyan is kell olvasni ezeket. Azonban ahogy haladtam előre már egyre könnyebben tudtam a megszokotthoz képest fordítva haladni a könyvben.

 A történet és a képi világ számomra nagyon nosztalgikusan hatott. Teljesen olyan érzésem lett a végére, mintha a reggeli gyerekeknek szóló szuper gyerek/ifjúsági sorozatokat nézném a TV-ben. Emlékszem, hogy azoknak is hasonló struktúrájuk volt, hasonló bonyodalmakkal. Valószínűleg ennek köszönhetően szeretem a különböző, elrugaszkodott történeteket is. Hjó nagyon jól működik a Pókcsapatban, Venomhoz hasonló szimbiótája pedig nagyon szuperül lett keverve a japán kultúrával.

 Összességében tehát egy kellemes élménnyel nyitottam a mangák világába. A történet íve, a gonoszok legyőzése és a sok ismert karakter felvonultatása mellett szerintem nagyon szépen építkezhetett Hjó karaktere is, aki szépen lassan majd jobban magára is lehet hagyva a történetfolyam többi részében. A rajzok is abszolút illeszkednek a kötethez, egy-két esetben éreztem káoszosnak a harcjeleneteknél, hogy mit is kellene látnom. Ez valószínűleg a fekete-fehér ábrázolásnak köszönhető, bár közben ezek a harcjelenetek pontosan ilyenek szoktak lenni.

Értékelés

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.