R. F. Kuang neve már sokunknak ismerősen cseng, több fantasztikus könyve jelent már meg magyar nyelven is. A Katabasist olvastam még korábban tőle, ami egyértelműen arra engedett következtetni, hogy az író fantasztikus ötletekkel, egyedi világalkotással tud játszani. Amikor megláttam, hogy érkezik a Tajpeji történet, akkor nem is annyira a fülszöveg miatt, hanem inkább az író miatt lettem kíváncsi erre a kötetére is, ugyanis kíváncsi voltam, hogy más kötetek esetében hogyan működik a stílusa.
Író: R. F. Kuang
Kiadó: Magnólia
Oldalszám: 336
Eredeti ár: 5980
Fülszöveg: R. F. Kuang új, sodró erejű regénye mélyen megható felnövéstörténet az első szerelemről, a második nyelvről és a végső búcsúkról egy felejthetetlen, tajpeji nyár díszletei között.
Az elsőéves egyetemista Lily Csen Tajpejben tölti a nyarat egy intenzív nyelvi program keretében, mint előtte oly sok kínai-amerikai diák, aki azt remélte, hogy így közelebb kerülhet ahhoz a kultúrához, amelyet csak megörökölt, de sosem értett igazán. Az első napok izgalmát követően viszont hamar csalódnia kell. Az órák kimerítőek, lakótársa az őrületbe kergeti, ráadásul kegyetlen pletykák célpontjává is válik csoporttársai körében. Lily elveszettnek érzi magát egy idegen országban, amelyről azt hitte, otthonos lesz majd neki.
Aztán sokkoló hír érkezik: meghalt a nagyapja. A veszteség arra kényszeríti a lányt, hogy szembenézzen családja múltjának immár megválaszolhatatlan kérdéseivel. Gyásza egyúttal önismereti utazás is, melynek során próbálja összerakosgatni az emlékeket, az elmesélt és elhallgatott történeteket számos egyszerre humoros és katasztrofális kapcsolódási kísérleten keresztül.
Mi történik, ha a diaszpóra hazatérésről szőtt álma sosem válik valóra? Ha még a nyelv megtanulása sem visz közelebb azokhoz, akiket el akarunk érni? Hogyan lehet feltárni egy család történetét, ha maga a család hallgatni akar róla? És mi történik, amikor a legfontosabb kérdéseket túl későn tesszük fel? Miközben Lily a válaszokat keresi, nyara szívbemarkoló utazássá válik, amely során megpróbálja megérteni önmagát, a családját és azt, mit jelent az a szó: otthon.
Bevallom, hogy a könyv első harmadában már-már elkezdtem elveszíteni a türelmemet a könyv iránt. Persze itt is érződött már, hogy ismét egy nagyon alapos, okosan körbejárt témáról van szó Kuang részéről, azonban ez merőben más volt, mint az előző fantasy világos élményem. Ez a sztori nagyon lassan halad, konkrét cselekménye sem nevezhető egetrengetőnek, sokkal inkább a belső monológokon, elmélkedéseken, megéléseken van a hangsúly. Miután sikerült elrendeznem magamban ezeket, hogy mire is fókuszáljak igazán, sikerült áttörést hoznia számomra.
A kötetben sok történelmi, kulturális, illetve ételekhez kapcsolódó leírásokat találunk. Szerintem a könyv első részében ezek hatványozottan jelen vannak, utána már sokkal inkább Lily megélései, fejlődési ívének kibontakoztatása kerül hangsúlyba. Utóbbiak hozzák magukkal az olvasói kíváncsiságot, ami aztán nagyban segíti az elmélyülést.
Az biztos, hogy nagyon különleges, végtére is jó élménnyel zártam ennek a könyvnek az olvasását. A nyelvi kereteket teljesen új megvilágításban vizsgálta, miközben megismerkedhettem egy másik kultúrával is. Nagyon tetszett, hogy nem csak a felszínt kapargattuk, hanem a mélyére mentünk a dolgoknak. Lily fejlődése, gondolatainak változásai szépen íveltek, és bár nem mondanám, hogy kifejezetten kedvenc karakter lehetne, mindenesetre kellemes tajpeji utazást biztosít számunkra. Kuang nem csak kiemelkedően okos, mindezeket tökéletesen tudja történetekbe csomagolva boncolgatni.
Értékelés:
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések