Dan Krokos hetének végéhez közeledve én is elérkeztem a trilógia utolsó részéhez, így Mirandáék történetének bizonyos fejezeteit lezártnak tekinthetem. Bár összességében nem sok oldalszámot felölelő trilógiáról van szó, mégis az utóbbi időszakomat az ő világukban töltöttem olvasás közben, így kicsit talán sajnálom, hogy vége lett, bár közben tisztában vagyok vele, hogy így volt tökéletes, ennél nem kell se több, se kevesebb. Mivel az első, Hamis emlékek, valamint a második, Hamis valóság értékelésénél már bőven kifejtettem a véleményem a könyv világáról, a tőlem megszokott formában, így arra gondoltunk, hogy most 10 kérdés megválaszolásával járjuk körbe a lezáró történetet. Ezekben mind megjelenik a Hamis jövőről alkotott véleményem, de mellette az egész trilógiát összefoglalóan is értekezni fogok. Felkészültetek egy utolsó utazásra ebben a hamis világban?
Író: Dan Krokos
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 208
Eredeti ár: 2980 Ft
Fülszöveg: Az Igazi Föld visszatér Manhattanbe, és ezúttal egy egész hadsereggel érkezik. Rhys, Noble, Sophia és Peter azonnal tudja, szükségük lesz Mirandára, aki ébredése után rémülten veszi észre, hogy világa lángokban áll. Dan Krokos intrikákkal és feszültséggel teli regényében Miranda utazása észveszejtő befejezéshez közeledik, és mindent kockára kell…
Mennyire volt méltó befejezése a harmadik kötet a trilógiának?
Már nagyon kíváncsian vártam, hogy az izgalmas események után az utolsó kötetben mivel tud majd meglepni az író, vagy hogy egyáltalán meg tud majd-e lepni. Mivel az első két rész határozottan javuló tendenciát mutatott fejlődésben olyannyira, hogy a Hamis valóság szinte már tökéletes szórakozás volt számomra, így kérdéses volt, meg tudja-e ugrani ezt a szintet a lezárással. Izgalmakban és fordulatokba most sem volt hiány, ilyen tekintetben nem kellett csalódnom. A vége felé már éreztem, hogy bizony itt már tényleg dukál a "nyugodt" befejezés, ideje megtudni, hová jutottunk a sok fordulat mellett. A történet lezárása fantasztikus keretet adott az egésznek, nagyon örülök, hogy ilyen módon zártuk le ezt a sok fordulatot.
Mennyire voltak nyomon követhetőek az események?
Tekintve, hogy mennyire eseménydús az egész történet, így néha kapkodhatja az ember a fejét. Mellette kialakítja az olvasóban az író azt a tudatot, hogy mindenkiben a potenciális ellenséget keresse, tehát ne bízzon meg szinte egyik karakterben se. Mindezt úgy alakítja, hogy közben abszolút nyomon lehet követni minden eseményt. Nem gondolnám, hogy bárkinek is nagy fejtörést okozna, vagy esetleg nem lenne túl egyértelmű a felvázolt összefüggések megértése.
Mennyire voltak kiszámíthatóak az események a harmadik történetben?
Az egész trilógia alatt összeesküvés elméleteket gyártottam magamban, hol bejöttek a tippjeim, hol nem. A változatosságából adódóan kevés olyan olvasó lehet, aki mindenre egyből ráébredhet. A legutolsó jelenetekig végig forgatja a szálakat, így aztán már abban sem bíztam igazán, amit teljesen egyértelművé tett Dan. Összességében tehát úgy látom, vannak benne kiszámítható momentumok, de bőven tartogat meglepetéseket is magában.
Mi zavart leginkább a harmadik kötetben?
Ha kötetre vonatkozik a kérdés, akkor talán a könyv szerkesztettsége, amit meg kell említenem. Sajnos nem éppen a tökéletes, így lehet az, hogy csikóból csikló lesz, vagy hogy egy olyan szereplő megy el tusolni, aki már egyik formájában sem szerepel a történetben. Végén már hozzászokik az ember ezekhez, de az akciódús komorság közepette megtörheti az olvasó hangulatát egy indokolatlanul megjelenő csikló.
Mennyit fejlődtek a karakterek a három rész alatt?
Már a második részben is érzékelhetően nagy fejlődésen ment át mindenki, a mostaninál is érzékelni lehetett ezt. Ez egy alapvető elvárás, hogy ne úgy induljon egyik szereplő útja sem, hogy semmilyen változáson nem megy keresztül az eseményfolyamok közepette. Az ellenségek fejlődésére nagyon kis szemléltetést kaphatunk, körülbelül a végén tapasztalhatunk egy ilyet, bár ez talán a főszereplőnktől való távolságuk miatt lehetett így.
Ki volt a kedvenc karaktered?
Továbbiakban is Miranda maradt a kedvencem, egy igazán erős karaktert ismerhetünk meg személyében, aki nem fél meghozni a helyes döntéseket, miközben nem próbál mártírkodni. Petert annyira nem sikerült megismerni, mint amennyire szerettük volna. Noah személye volt még számomra kiemelkedő, akit egy szinten pótolni tudott a harmadik részben Rhys személye. Talán egy kicsit most kerülhettünk hozzá is közelebb. A Hamis jövőből megismerhettünk egy új képességgel rendelkező személyt, Albint is. Talán a képessége miatt vállt számomra olyan érdekessé, bár olyan sokat nem szerepelteti magát a történet folyamán.
Mit gondolsz, érdemes volt külön kötetekbe szedni a sztorit?
Igen, abszolút! Nem kell minden történetnek egy kötetbe sűrítve, túl szoros tempót diktálnia. Örültem neki, hogy így az akciódús történéseket szétválasztották. Plusz így a kellő feszültségteremtés is adott a kötetek közötti "várakozó" időszakban. Rövidségükből adódóan pedig kellemesen haladhatunk az olvasásával.
Hogy tetszik Dan Krokos írói stílusa, hangulatteremtése?
Hangulatteremtésben igen erősen operál Dan Krokos, ha már csak azokra a döntéseire gondolunk, amelyet nem biztos, hogy mindenki meglépett volna. Nagy erőssége a világ felépítése, az már más kérdés, hogy milyen szinten tud érzelmeket közölni papíron keresztül. A másik nagy kérdés, hogy mennyire is szeretné ezt. Ennyi szerelem éppen elegendő volt, ennyit még elbírt ez a világ is, azonban kétségkívül jól ábrázolta a szereplők között kialakuló szoros kapcsolatot. Ez abszolút plusz pont, szerettem olvasni az ő világában.
Melyik a kedvenc borítód, és miért?
Mindhármat nagyon szeretem, kegyetlenség, hogy csak egyet lehet választani. Talán a zöld, vagyis a Hamis jövő borítója, ami leginkább tetszik. A sejtelmes hangulatot bár mindegyik borítón megjelenítik, a zöld színnel alkot szerintem tökéletes elegyet. A sárgánál, vagyis a Hamis valóságnál maga a kép ami kiemelkedik, míg a kéknél pedig a szín lehet az, ami leginkább megfogja az olvasókat.
Kiknek ajánlod a trilógiát?
Azoknak akik élnek-halnak a pörgős, fordulatokkal teli történetekért, és nem félnek különböző világok közötti utazásokat tenni, melyek bármilyen hamis képzetet is tartogatnak magukban. Az izgalmak nem hamisak, tégy egy próbát!
Értékelés:Már nagyon kíváncsian vártam, hogy az izgalmas események után az utolsó kötetben mivel tud majd meglepni az író, vagy hogy egyáltalán meg tud majd-e lepni. Mivel az első két rész határozottan javuló tendenciát mutatott fejlődésben olyannyira, hogy a Hamis valóság szinte már tökéletes szórakozás volt számomra, így kérdéses volt, meg tudja-e ugrani ezt a szintet a lezárással. Izgalmakban és fordulatokba most sem volt hiány, ilyen tekintetben nem kellett csalódnom. A vége felé már éreztem, hogy bizony itt már tényleg dukál a "nyugodt" befejezés, ideje megtudni, hová jutottunk a sok fordulat mellett. A történet lezárása fantasztikus keretet adott az egésznek, nagyon örülök, hogy ilyen módon zártuk le ezt a sok fordulatot.
Mennyire voltak nyomon követhetőek az események?
Tekintve, hogy mennyire eseménydús az egész történet, így néha kapkodhatja az ember a fejét. Mellette kialakítja az olvasóban az író azt a tudatot, hogy mindenkiben a potenciális ellenséget keresse, tehát ne bízzon meg szinte egyik karakterben se. Mindezt úgy alakítja, hogy közben abszolút nyomon lehet követni minden eseményt. Nem gondolnám, hogy bárkinek is nagy fejtörést okozna, vagy esetleg nem lenne túl egyértelmű a felvázolt összefüggések megértése.
Mennyire voltak kiszámíthatóak az események a harmadik történetben?
Az egész trilógia alatt összeesküvés elméleteket gyártottam magamban, hol bejöttek a tippjeim, hol nem. A változatosságából adódóan kevés olyan olvasó lehet, aki mindenre egyből ráébredhet. A legutolsó jelenetekig végig forgatja a szálakat, így aztán már abban sem bíztam igazán, amit teljesen egyértelművé tett Dan. Összességében tehát úgy látom, vannak benne kiszámítható momentumok, de bőven tartogat meglepetéseket is magában.
Mi zavart leginkább a harmadik kötetben?
Ha kötetre vonatkozik a kérdés, akkor talán a könyv szerkesztettsége, amit meg kell említenem. Sajnos nem éppen a tökéletes, így lehet az, hogy csikóból csikló lesz, vagy hogy egy olyan szereplő megy el tusolni, aki már egyik formájában sem szerepel a történetben. Végén már hozzászokik az ember ezekhez, de az akciódús komorság közepette megtörheti az olvasó hangulatát egy indokolatlanul megjelenő csikló.
Mennyit fejlődtek a karakterek a három rész alatt?
Már a második részben is érzékelhetően nagy fejlődésen ment át mindenki, a mostaninál is érzékelni lehetett ezt. Ez egy alapvető elvárás, hogy ne úgy induljon egyik szereplő útja sem, hogy semmilyen változáson nem megy keresztül az eseményfolyamok közepette. Az ellenségek fejlődésére nagyon kis szemléltetést kaphatunk, körülbelül a végén tapasztalhatunk egy ilyet, bár ez talán a főszereplőnktől való távolságuk miatt lehetett így.
Ki volt a kedvenc karaktered?
Továbbiakban is Miranda maradt a kedvencem, egy igazán erős karaktert ismerhetünk meg személyében, aki nem fél meghozni a helyes döntéseket, miközben nem próbál mártírkodni. Petert annyira nem sikerült megismerni, mint amennyire szerettük volna. Noah személye volt még számomra kiemelkedő, akit egy szinten pótolni tudott a harmadik részben Rhys személye. Talán egy kicsit most kerülhettünk hozzá is közelebb. A Hamis jövőből megismerhettünk egy új képességgel rendelkező személyt, Albint is. Talán a képessége miatt vállt számomra olyan érdekessé, bár olyan sokat nem szerepelteti magát a történet folyamán.
Mit gondolsz, érdemes volt külön kötetekbe szedni a sztorit?
Igen, abszolút! Nem kell minden történetnek egy kötetbe sűrítve, túl szoros tempót diktálnia. Örültem neki, hogy így az akciódús történéseket szétválasztották. Plusz így a kellő feszültségteremtés is adott a kötetek közötti "várakozó" időszakban. Rövidségükből adódóan pedig kellemesen haladhatunk az olvasásával.
Hogy tetszik Dan Krokos írói stílusa, hangulatteremtése?
Hangulatteremtésben igen erősen operál Dan Krokos, ha már csak azokra a döntéseire gondolunk, amelyet nem biztos, hogy mindenki meglépett volna. Nagy erőssége a világ felépítése, az már más kérdés, hogy milyen szinten tud érzelmeket közölni papíron keresztül. A másik nagy kérdés, hogy mennyire is szeretné ezt. Ennyi szerelem éppen elegendő volt, ennyit még elbírt ez a világ is, azonban kétségkívül jól ábrázolta a szereplők között kialakuló szoros kapcsolatot. Ez abszolút plusz pont, szerettem olvasni az ő világában.
Melyik a kedvenc borítód, és miért?
Mindhármat nagyon szeretem, kegyetlenség, hogy csak egyet lehet választani. Talán a zöld, vagyis a Hamis jövő borítója, ami leginkább tetszik. A sejtelmes hangulatot bár mindegyik borítón megjelenítik, a zöld színnel alkot szerintem tökéletes elegyet. A sárgánál, vagyis a Hamis valóságnál maga a kép ami kiemelkedik, míg a kéknél pedig a szín lehet az, ami leginkább megfogja az olvasókat.
Kiknek ajánlod a trilógiát?
Azoknak akik élnek-halnak a pörgős, fordulatokkal teli történetekért, és nem félnek különböző világok közötti utazásokat tenni, melyek bármilyen hamis képzetet is tartogatnak magukban. Az izgalmak nem hamisak, tégy egy próbát!
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
0 Megjegyzések