R. J. Palacio: Az igazi csoda


 Már csak ez az utolsó szabad nap, és holnap már el is kezdődik mindenki számára az iskola. Na nem mindenkinek olyan könnyű az iskolakezdés, így a Prológuson megszokott Back to School hetet tartunk. Ismét egy olyan könyvet választottam, amit már előtte filmen láttam többször is. Mostanában gyakran esik meg velem, hogy így választok olvasmányt. A film elég nagy hatással volt rám, nagyon jól sikerült megragadnia a felvázolt helyzetnek a sokoldalúságát. Nagyon kíváncsi voltam, hogy mindez könyvben hogyan fog megjelenni. A film eléggé összetett, és eseményekkel teli volt, de nem mondanám rá semmiképpen se, hogy túlzottan zsúfolt érzetem lett volna. A könyv oldalszámilag is valahogy ehhez illeszkedett. Auggie és családja története csak filmvásznon ennyire elragadó, vagy papíron is sikerült lenyűgöznie? A továbbiakból kiderül.


Író: R. J. Palacio
Oldalszám: 368
Eredeti ár: 2699 Ft
Fülszöveg: August (Auggie) Pullman arcdeformációval született, így nem járhatott suliba – egészen mostanáig. Épp most kezdi az ötödik osztályt a Beecher Prep Iskolában, és ha valaha csöppentél már be újoncként egy közösségbe, pontosan tudod, milyen nehéz ez. Az a helyzet, hogy Auggie is csak egy hétköznapi gyerek. Csupán az arca nem hétköznapi. Vajon képes lesz meggyőzni az osztálytársait arról, hogy külseje ellenére közéjük tartozik?
R. J. Palacio egy modern klasszikust írt. Humoros, felemelő és hihetetlenül megható regényt, amire a végszót követően még sokáig emlékezni fogunk – miután egy ültő helyünkben elolvastuk, és lelkesen továbbadtuk.
 Auggie egy különleges génkombinációnak "köszönhetően" arcdeformációval született. Túl van már rengeteg műtéten, azonban arca sosem lesz olyan, mint korabeli társainak. Eddig az első négy osztályt a különböző műtétek miatt magántanulóként kellett elvégeznie, azonban az ötödik osztályt rendes iskolában kezdi meg. Rengeteg félelme van ezzel kapcsolatban, nem csak neki, de szüleinek is. Figyelemmel követhetjük Auggie beilleszkedési törekvéseit, társainak reakcióit, melyek gyakran nem túl kedvezőek. Mindeközben családjának, és Augusthoz legközelebb álló személyeknek érzéseibe, gondolataiba is betekintést nyerhetünk. Ez utóbbi az egyik legkülönlegesebb ebben a nem mindennapi történetben. Az életben minden kihatással van mindenre, ennek folyamát pedig nem mindig olyan sokan törekednek ábrázolni. A szívszorító jeleneteken túl rengeteg humorral, és több olyan életszemlélettel is találkozhatnak olvasói, melyre mindig örömmel fognak visszagondolni.

 Ez a több nézőpontos kivitelezés tette annyira különlegessé számomra az egészet. Jó, persze Auggie története önmagában is imádni való lenne, azzal a hétköznapian szuper személyiségével, de kifejezetten felüdítő élmény betekinteni a "kulisszák mögé" is. Szerintem sokan vagyunk ezzel így olvasóként, hogy egy-egy történetért odavagyunk, de kicsit kevésnek érezzük, valami hiányzik ahhoz, hogy teljes kerek egészként tekintsünk rá. Jelen esetben a történet egy iskolai évet ölel fel, plusz mindezt megtűzdeli rengeteg elmélkedős visszaemlékezéssel. Olvasóként abszolút az az érzésünk támadhat, hogy mi is részesévé válunk ennek a családnak az életének. Nem hinném, hogy végül ez bárkinek is gondot okozna, hiszen amit itt tapasztalhatunk, mindenképpen figyelemreméltó. Persze, az élet egyáltalán nem könnyű játszma, de sosem szabad elfelejtenünk, hogy bármennyire is nehéz legyen is az, ugyanúgy lehet boldogan, szerető környezetben élni. Sokkal elviselhetőbbé válik bármilyen élethelyzet, ha mindez adott. Auggie-éknak adott volt, és ez nagyon becsülendő dolog.

 Talán nem véletlen, hogy valósként kezelem August-ék életét. Már annak idején az életet ábrázolni próbáló Róbert Katalin történetnél is lenyűgözve éreztem magam, és valahogy ezt is ide tudnám sorolni. Nem csinálnak mást ezek az írók, csak fognak egy különleges élethelyzetet, ami bizony bárkivel megtörténhet, hogy aztán további hétköznapi eseményeken keresztül tovább boncolgassák azt. Az igazi csodára is abszolút jellemző ez az életszerűség, a lélektani dolgok gyakorlatban megjelenő változatai, az emberi kapcsolatok megnyilvánulásai. Egyes egyedül a történet legvégén érezhetjük, hogy a finálészerű befejezés nem illeszkedik valamennyire ebbe a folyamba. De még így is a legjobb szívvel tekintünk minderre.

 Karakterek szempontjából volt ám felhozatal, akiket aztán rendesebben meg is ismerhettünk. A könyv és a film is egyaránt váltott mesélői szemszögből mutatja be a történetet, így mindenki fejébe beleláthatunk egy kicsit, ami a fiatalabbakat illeti. A szülők megszólaltatása csak az ő részeiken keresztül történt, erre még talán egy kicsit jobban is kíváncsibb lettem volna. Üdítő kivitelezés továbbá, hogy az egyes szereplőket nem úgy próbálta bemutatni, hogy elhatárolhatóan negatív vagy pozitív személyiségjegyekkel látta el őket az író. Helyzetfüggően reagáltak, viselkedésük is ehhez mérten alakult, ami aztán nyilván csalódásokat okozhatott a többieknek, legyen az negatív vagy pozitív értelemben.

 Összességében mindenhogyan lenyűgözve érzem magam. Nem tudnám egyértelműen elválasztani, hogy a könyv vagy a film adott volna többet. Nagyon jól sikerült a filmbe is átépíteni szinte az egész könyvet. A könyv pedig magáért beszél, fantasztikus módon van kivitelezve. Mindannyian magunkra ismerhetünk az egyes szereplők viselkedésének milyenségében, az élet folyamának előrehaladásában, a problémák elfogadásában, a folyamatos változásokkal együttvéve. Szeretném, hogy nagyon sokan tudjanak úgy élni, mint ahogy a történetben található szereplők. Auggie humorával, szülei kitartásával, és szeretetével, testvérének, Viának megértő személyiségével, legjobb barátnőjének hátralépésével, Summer saját magáért való kiállásával, Jack Will bocsánatkérésével. Mert az igazi csoda nem a kinézetünkben rejlik, hanem cselekedeteinkben.

Értékelés:
Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.


0 Megjegyzések