Könyvfesztiválos beszerzéseim egyik leginkább várt darabja volt Gabriella Eld: Talpig feketében kötete, melyről már egy Prológusos projekt kapcsán nagyon sok kapcsolódó cikkben értekeztem. Most sincs másként, ugyanis a Kiválasztott hétre hoztam a könyvről szóló értékelésem. Közben pedig fontos leszögeznem, hogy nem a hétköznapi értelemben vett kiválasztott alapján asszociálok a könyvre, ugyanis ha valaki azt várná, hogy a rövid történet arról szól, egy kiválasztott karakter viszi véghez, amit mindenki elvár tőle, jóslat innen-jóslat onnan, akkor csalódni fog. A kiválasztottságot talán az alapsztori mentén tudnám elhelyezni, ugyanis főszereplőink szuperképességekkel megáldott, Adottsághasználó karakterek. Biológiai kiválasztódás, miegymás, értitek. Az írónő a könyv dedikálásakor annyit mondott, "reméli, nem fogom utálni". És hogy utáltam-e? A folytatásból kiderül.
Kiadó: Főnix Könyvműhely
Oldalszám: 144
Eredeti ár: 1980 Ft
Fülszöveg: Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…
Tudjátok, hogy mennyire imádom a disztópikus történeteket, és bizony jelen esetben is egy ilyen világban találhatjuk magunkat. Ahogyan az előzőekben említettem itt vannak nekünk az Adottsághasználók, akik mind valamilyen sajátságos képességgel rendelkeznek, legyen az akár jövőbelátás vagy más izgalmasabbnál izgalmasabb ráhatás a világra. Őket természetesen a hatalmon lévő rendszer nem tűri elviselni, ahogyan az lenni is szokott. Ilyen alapokon nyugszik világunk, melyben a két főszereplő, Alaska és Igor próbál túlélni. Ki így - ki úgy. Aztán, a fülszövegben olvashatóak szerint összeköttetik sorsuk, és egyre nagyobb szabású ügyekbe keveredve próbálnak meg a helyzet magaslatára kerülni. Ennél többet kár is lenne elárulni, a történet rövidsége szempontjából pláne.
Félreértés ne essék, rövidsége ellenére nem jelenti azt, hogy ne történne annyi dolog a könyvben, hogy ne lehessen róla beszélni, sőt! Engem meglepett, hogy mennyire jól működik ez az egész ezen a 140 oldalon keresztül. Egy vonatút alatt lazán letoltam, és nem csak azért, mert éppen nem volt "jobb" dolgom. Nagyon durván olvastatja magát a sztori, ahol szerintem minden pontosan úgy van kivitelezve, ahogy annak lennie kell. Nem akar többet mutatni, nem akar belezsúfolni a kellőnél több elemet, szereplőt, szálat. Az egyik nagy problémám szokott az ilyen kis köteteknél lenni, hogy vagy túl soknak, vagy túl kevésnek érzem azt, amit olvastam. Gabinak sikerült megtalálni az aranyközéputat, és bár persze, várom a folytatást, mégis kerek egészet kaphat bármely lelkes olvasó.
A sztorin kívül mivel tud még nagyon jól operálni az írónő? A karakterekkel. Jó, tekintsünk el attól, hogy az elején azt hittem Alaskáról, hogy női karakter, és fejben már vártam rá, hogy a végére összeboronálódik Igorral, úgyhogy közben elég nehéz volt ettől elvonatkoztatni. De ahogy olvastam más véleményét is, abszolút shippelhetőnek érzik a két karaktert. Nekem is sikerült, csak kicsit másképp. De azért örülök, hogy nem valósult meg a végére ez az érdekes, nem is létező szerelmi szál kibontakoztatása. Nem kell félni attól sem, hogy annyi szereplővel találkozhat bárki is a könyvben, hogy aztán nem győzi kapdosni a fejét, ki kicsoda. Pár szereplő, rendesen kidolgozott háttértörténetekkel, valós érzésekkel. Nekem Kasja volt a kedvencem, igazi kemény karakter, aki sokrétegű és érdekes. Bár ez utóbbi tényleg mindenkiről elmondható lenne.
Összességében tehát azt kell válaszolnom Gabinak, hogy nem, nem utáltam. Kifejezetten szerettem, és le vagyok nyűgözve, hogy ilyen gyorsan, ilyen minőségien, ilyen szinten tudott szórakoztatni az egész. Nem szokásom idézeteket gyűjteni könyvekből, mert valahogy sosem fognak meg ezek a kiragadott momentumok, amiket azok érthetnek meg igazán, akik már tapasztalták teljes egészében is az írást, de a következő annyira megtetszett, hogy első dolgom volt feljegyezni magamnak: "Remegő kézzel, zakatoló szívvel, de könnyebb lélekkel ültünk ott, és hazudtuk körbe a teljes igazat." Mondanám, hogy tűkön ülve, de inkább talpig feketében várom, hogy a továbbiakban milyen kalandokba keveredhetünk a Bagolyvárosban.
Értékelés:Félreértés ne essék, rövidsége ellenére nem jelenti azt, hogy ne történne annyi dolog a könyvben, hogy ne lehessen róla beszélni, sőt! Engem meglepett, hogy mennyire jól működik ez az egész ezen a 140 oldalon keresztül. Egy vonatút alatt lazán letoltam, és nem csak azért, mert éppen nem volt "jobb" dolgom. Nagyon durván olvastatja magát a sztori, ahol szerintem minden pontosan úgy van kivitelezve, ahogy annak lennie kell. Nem akar többet mutatni, nem akar belezsúfolni a kellőnél több elemet, szereplőt, szálat. Az egyik nagy problémám szokott az ilyen kis köteteknél lenni, hogy vagy túl soknak, vagy túl kevésnek érzem azt, amit olvastam. Gabinak sikerült megtalálni az aranyközéputat, és bár persze, várom a folytatást, mégis kerek egészet kaphat bármely lelkes olvasó.
A sztorin kívül mivel tud még nagyon jól operálni az írónő? A karakterekkel. Jó, tekintsünk el attól, hogy az elején azt hittem Alaskáról, hogy női karakter, és fejben már vártam rá, hogy a végére összeboronálódik Igorral, úgyhogy közben elég nehéz volt ettől elvonatkoztatni. De ahogy olvastam más véleményét is, abszolút shippelhetőnek érzik a két karaktert. Nekem is sikerült, csak kicsit másképp. De azért örülök, hogy nem valósult meg a végére ez az érdekes, nem is létező szerelmi szál kibontakoztatása. Nem kell félni attól sem, hogy annyi szereplővel találkozhat bárki is a könyvben, hogy aztán nem győzi kapdosni a fejét, ki kicsoda. Pár szereplő, rendesen kidolgozott háttértörténetekkel, valós érzésekkel. Nekem Kasja volt a kedvencem, igazi kemény karakter, aki sokrétegű és érdekes. Bár ez utóbbi tényleg mindenkiről elmondható lenne.
Összességében tehát azt kell válaszolnom Gabinak, hogy nem, nem utáltam. Kifejezetten szerettem, és le vagyok nyűgözve, hogy ilyen gyorsan, ilyen minőségien, ilyen szinten tudott szórakoztatni az egész. Nem szokásom idézeteket gyűjteni könyvekből, mert valahogy sosem fognak meg ezek a kiragadott momentumok, amiket azok érthetnek meg igazán, akik már tapasztalták teljes egészében is az írást, de a következő annyira megtetszett, hogy első dolgom volt feljegyezni magamnak: "Remegő kézzel, zakatoló szívvel, de könnyebb lélekkel ültünk ott, és hazudtuk körbe a teljes igazat." Mondanám, hogy tűkön ülve, de inkább talpig feketében várom, hogy a továbbiakban milyen kalandokba keveredhetünk a Bagolyvárosban.
Borító:
Üdvözlettel: Uszáma.
1 Megjegyzések
Ugyanez volt az érzésem, amikor olvastam a könyvet. Egyszerűen nem tudtam Alaskára fiúként tekinteni, hiába tudtam, hogy nem lány. Megzavart a neve, plusz nem is tipikus fiú karakternek van megírva. :D
VálaszTörlés