Ha találkozol vele, te leszel a következő - Gyilkos út

 Előzőleg 2025 első olvasmányáról írtam nektek, most viszont fordított sorrendben mutatom, hogy mi volt 2024 utolsó olvasmánya. A kettő összecseng, ugyanis a Gyilkos út is thriller hangulattal szolgáló krimi. Ennek a borítójáról, címéről egyből ez is tükröződik vissza, de szerencsére nem akartak mindent elénk tárni, így az olvasó fantáziájára vannak továbbra is bízva például a szereplők arca, ellenben a hangulatot azért eléggé megalapozzák a képi elemek, amik persze teljes mértékben illeszkednek a történethez.

Cím: Gyilkos út

Író: Simone St. James

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 288

Eredeti ár: 4780

Fülszöveg: Ha ​találkozol vele, te leszel a következő.

1995 júliusa. April és Eddie friss házasokként egy üdülővárosba tartanak nászútra. Éjszaka rossz helyen kanyarodnak le az autópályáról, és a néptelen fasoron megpillantanak egy stoppos lányt. Csak azután veszik észre a kabátja alól csöpögő vért, hogy már beszállt a kocsijukba. Pár pillanattal később vészesen közelítő fényszórókra lesznek figyelmesek maguk mögött, és a lány elhaló hangjára: Sajnálom! Jön! Sikerül lehagyni az üldözőjüket, azonban mire beérnek utasukkal a legközelebbi kórházba, az meghal.

A pár hirtelen a Coldlake Falls-i rendőrség célkeresztjében találja magát. Az Atticus fasoron ugyanis évtizedek óta gyilkolják a stopposokat, a rendőrök tehetetlenek, és végre akad két szemtanú, akik akár gyanúsítottak is lehetnek. April és Eddie tisztázni akarják magukat, és mivel az ő érdeklődésüket is felkeltik a halálesetek, valamint néhány megmagyarázhatatlan történés, nyomozni kezdenek. Hamarosan kiderül, hogy egy természetfeletti erő lépett működésbe, amely nemcsak a környékre látogató fiatalokra jelent veszélyt, de Eddie és April házasságára, sőt az életükre is.

Simone St. James legújabb regényével ismét megmutatja, hogy nála jobb paranormális thrillereket jelenleg senki nem tud írni. A Gyilkos út a legemlékezetesebb X-akták-epizódokat és Stephen King klasszikusait juttathatja az olvasó eszébe.

 Egy pár, Eddie és April nászútra történő utazásánál vesszük fel a fonalat, ami különös véget vesz. A kietlen útról egy vérző nőt vesznek fel kocsijukba, aki hamar életét is veszti, ezután pedig jogosan kerülnek a nyomozók célkeresztjébe. A sokktól, valamint a nyomozás akadálytalan haladása miatt arra kényszerülnek, hogy a városban kell maradniuk. Hamarosan rájönnek, hogy nem ő az első áldozat a környéken, és egyre inkább elmélyednek a saját nyomozásukba, ugyanis nem szeretnének továbbra is ők lenni a nyomozók fő célpontjai. Természetesen közben kiderül, hogy nem is biztos, hogy túl sok mindent tud a friss házaspár egymásról, rengeteg nyugtalanító, nem szokványos történés van az életükben, amit eddig rejtve hagytak egymás előtt.

 A történet éppen a születésem környékén, 1995-ben játszódik, így megvan a régi idők krimijeinek hangulata. Akkoriban azért egészen máshogy működtek a dolgok, így szerintem a természetfeletti elemeket is felvonultató művek valahogy jobban működnek a teljes digitalizáció előtti időkben, miközben egyébként sokáig ez az elem csak kérdőjelként van jelen a történetben. Egyébként ez a része engem egy kicsit váratlanul ért a végkifejletnél, hiszen valahogy mindig vágyom a kézzelfoghatóra, arra, hogy az író csak megvezetett mindvégig, és racionális magyarázatot kapok minden történésre. Persze ez az én hibám, ugyanis ez teljesen kiment a fejemből az olvasásakor, így persze, hogy másra is számítottam.

 A szereplők mindegyike rejtélyesen ábrázolt, leginkább ezzel operált az író, ami szerintem kicsit hasonlóvá tette mindannyiójukat. Természetesen azért árnyaltabb a kép, hiszen mindannyiójuk más-más háttérrel, más alapstílussal rendelkezik, de közben azért szembetűnő ez a hasonlóság. Ami még szerintem kicsit rontott a képen, az a rendőrök ábrázolása, és a nyomozásnak nem feltétlen nevezhető ténykedésük. Ezen még lehetett volna egy kicsit javítani, bár persze értem, hogy pont emiatt tudtak a főszereplők saját nyomozásuk mentén haladni, így mi sem maradtunk ki a főbb történésekből.

 Összességében azért elmondható, hogy bár egy-két fordulat könnyen kitalálható, de ezek is már sok-sok egyértelmű információnak a birtokában lehetségesek. Azért örülök, hogy a korábban említett misztikum csak a könyv utolsó részeiben jelennek meg, és azért persze a racionális, logikára, kapcsolatokra alapuló megfejtések sem maradnak el teljesen. Az biztos, hogy aki az olvasására adja a fejét, annak számolnia kell ezekkel, így valószínűleg kevésbé érik meglepetések, mint ahogyan engem.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.