Ha nincs béke, nincs fellendülés! Ha nincs Éhezők Viadala, nincs béke! - Az aratás hajnala

 Olvasóvá válásomban nagy szerepet játszott Suzanne Collins eredeti Éhezők viadala trilógiája. A filmek nagyon megfogtak, így nem bírtam kivárni, hogy megtudjam, hová is vezet a történet vége, így könyvben kezdtem el utánajárni a dolgoknak. A második rész kiemelkedően kedves volt a szívemnek, utána célzottan kerestem a hasonló disztópiákat. Később aztán sok évre rá megjelent az Énekesmadarak és kígyók balladája, ami annyira nem nyerte el a tetszésemet, és eléggé csalódott is voltam vele kapcsolatban, így bár nagyon vártam az újabb előzménysztorit, azért immáron voltak fenntartásaim vele.

Cím: Az aratás hajnala

Író: Suzanne Collins

Kiadó: Agave Könyvek

Oldalszám: 400

Eredeti ár: 5980

Fülszöveg: Ha ​elvesznek tőled mindent,

amit szerettél,

mi marad, amiért harcba szállnál?

Amikor felvirrad az Éhezők Viadala ötvenedik sorsolásának napja, Panem körzeteiben eluralkodik a rettegés. Ebben az évben kerül sor ugyanis a második Nagy Mészárlásra, amelyben a fiatalok szokásos létszámának kétszeresét sorsolják ki és ragadják el az otthonából.

Haymitch Abernathy a Tizenkettedik Körzetben igyekszik nem gondolni a veszélyre. Csak túl szeretne lenni a napon, és a délutánt azzal a lánnyal tölteni, akit szeret.

Amikor azonban elhangzik a neve, minden álma szilánkokra törik. Elszakítják a családjától és a szerelmétől, majd a Kapitóliumba szállítják három másik körzettársával együtt: egy kiskamasszal, aki szinte olyan számára, mintha a húga lenne, egy kényszeres esélyszámlálóval, és a város legbeképzeltebb lányával. Amikor pedig kezdetét veszi a Viadal, Haymitch ráébred, hogy eleve a vereség felé próbálják terelni. Viszont nem adja fel a harcot… és hamarosan azt akarja, hogy a küzdelme nagy hullámokat verjen a végzetes arénán kívül is.

 Előzménytörténet lévén ismét visszautazunk az időben, azonban most Haymitch viadalát, ami ráadásul az 50. viadal, ezáltal a második Nagy Mészárlás. A szerelem, család természetesen ennek a történetnek is szerves mozgatórugója. Mind ismerjük, hogy miben is végződik az iszákos, de közben mégis szerethető Haymitch története, de azt kevesen tudjuk, hogy hogyan is jutottunk el oda, amit aztán a Poszátánk elhozott számunkra. Ez nem csak Katniss története, hisz sokan mások hozzájárultak a lázadásukkal, mást sem bizonyít Haymitch története sem.

 A rendszer még mindig meg tudja mutatni olyan oldalát, ami újabb szörnyűségeket tartogat a polgárai számára. Magyar olvasóknak szerintem nem lehet aktuálisabb ez az olvasmány, mint napjainkban. Számomra a jelenlegi politikai helyzet, mindennapi hírek önmagában is elkeserítő, kilátástalan mindennapokat hoznak, azonban a könyv történeteinek párhuzamosságaival, az elnyomó rendszer által skandált propagandista üzenetekkel, ennek való életben történő megélésével szembesülni már több, mint félelmetes.

 Talán az aktualitásának köszönhetően, vagy annak, hogy nagyban visszatértünk az eredeti trilógia által vázolt, jól bevált receptekhez, engem most ez nagyon betalált. Előzménytörténeteknél azért adott szokott lenni, hogy az olvasó tudja, hová is tart a végkifejlet. Itt azonban ez mégsem azt eredményezte, hogy olvasóként ne izgultam volna amiatt, hogy mi is fog következni. Sőt! Volt olyan esemény is, ahol egyszerűen nem azt tárta elénk az írónő, ami aztán a végkifejlet, ezáltal persze nagy meglepetést okozva.

Értékelés:

Borító:

Üdvözlettel: Uszáma.